Mendöl Zsuzsanna honlapja
...
Mendöl Zsuzsanna: A püspökszentlászlói Mária-ösvény
(A képanyagot lásd alul.)
Baranya megyében a Hosszúhetényhez tartozó Püspökszentlászló egy utcás kis zsákfalu a Zengő lábánál. A völgy egyik hegyoldalára kanyaruló utcáját csak északra határolják a lejtőnek támaszkodó, az utcára merőleges tengelyű házak. Végpontja az összezáruló hegylánc előtt az Esterházy Pál László pécsi püspök építtette copfstílusú kupolás templom (1797), mögötte vele egykorú emeletes püspöki nyaraló.
Az erdők övezte kis településnek a keskeny út állapota miatt is minimális az autóforgalma: ezért a csend, magány, jó levegő, a természettel való kapcsolat élményét nyújtja a látogatóknak.
A püspöki nyaralóban működő szeretetotthon lakóinak lelki gondozásával 1982-ben Vácz Jenő (1914 – 2003) jezsuita szerzetest bízták meg. Lelki gyakorlatai, majd az életrendezés-programja távolabbról is egyre több embert vonzottak a településre. Fogadásukra megfelelő helyszínt keresve rendjének támogatásával és adományok révén megvásárolta a falu közepén megüresedett plébánosi házat. A régi épület helyén 1993–1995 között új épületet emelt. Ahogy nőtt a lelkigyakorlatokra érkezők száma, az első épületszárnyban lévő gyülekezeti terem meghosszabbításával a felső kijárathoz sátorszerű, hullámos tetőjű kis kápolnát építtetett (1998–2002) Novotny Béla pécsi belsőépítész tervei alapján, Takács Gyula építész műszaki irányításával. Ezt a Mindszenty József emlékkápolnát (Mindszenty hercegprímást 1955-ben a püspöki nyaralóban tartották fogva) a Szent Család tiszteletére szentelték. Novotny Béla további tervezői közreműködésével a Jézus Társaság Alapítvány megbízására a Darányi Ignác terv, az Európai Unió és Magyarország Kormánya által nyújtott támogatással az intézmény működésének évtizedes jubileumára (2004) felépült a családosok fogadására is alkalmas szálláshelyekkel kibővült épület: az Életrendezés Háza, amely az ide húzódó embereknek elmélyülésre, családi együttlétre, istenkeresésre alkalmas békés környezetet nyújt. Novotny alkotói sokoldalúságát tanúsítja itt minden: az épített környezet (épület, kápolna és berendezése), majd a kert megformálása: a Mária meditációs ösvény kialakítása. A munka szakaszos jellege, megvalósulásuk elhúzódása miatt a híradások inkább az ott folyó tevékenységgel foglalkoztak, annak művészi kerete, értékei nem kaptak kellő figyelmet. Az építmény-együttes jó példája az egyháznak a kortárs képzőművészet iránti nyitottságára és rugalmasságára.
A kápolna belső terének egységét, hangulatát a tető szépen ácsolt faszerkezete, a vörösfenyő fa- burkolatok és berendezés: az oltár, szentségház, papi székek míves, rusztikus kialakítása határozza meg. Oltárképként is funkcionál a nagy, félköríves záródású ablakban a Szent családot ábrázoló ólmozott festett üvegkép, amit Jegenyés János (1946–2008) pécsi üvegtervező iparművész készített 2003-ban. Az 1930-as évek klasszikus modern üvegablakainak színgazdag, konstruktivista stilizációjával ábrázolja a lapostetős házakkal konkretizált helyszín előtt frontálisan ábrázolt nő- és férfialakot, akiket gyermekük kapcsol össze.
2013-ra adományokból és pályázati forrásból Novotny Béla tervei alapján elkészült a ház mögötti udvarrendezés, szabadtéri rendezvény- és előadótérrel, valamint a gyermekes családok számára kis játszótérrel, beszélgetőhelyek kialakításával. [Piffkó László: Az életrendezés házának születése. In: Az életrendezés apostola. Vácz Jenő atya emlékezete. Budapest, 2014. 193–232.]
Ami az Életrendezés Házát e kápolnán kívül még különlegessé és a művészetszeretők figyelmére is méltóvá, felkeresésre érdemessé teszi, az a hegyoldalra felfutó kertjében a 2014–2015-ben megvalósult Mária-ösvény. A kertrendezés ilyen módon történő megvalósításának ötlete 2011-ben merült fel, 2012-ben Novotny Béla elkészítette a körsétány tervét, azt javasolva, hogy a stációk sokféle építészeti anyaghasználatának megfelelően ez érvényesüljön a plasztikai alkotásoknál is, amiket más-más szobrász készítsen. A meghívásos szobrászati pályázaton Kertészfi Ágnes terve alapján döntöttek az üveg használata mellett és az ő megbízásáról. Kertészfi Ágnes – Novotny Béla építésszel együttműködve 2014-ben elkészítette a végső tervváltozatot és még abban az évben megkezdődött megvalósítása.
A sok növény telepítésével egybekapcsolt területrendezés során a hegyoldal két szintjét összekötő körsétányt vallási tartalomra, Mária életének eseményeire utaló üvegkompozíciókkal jelölt nyolc stációépítmény, pihenőhely tagolja. Kényelmes padjain, székein a látogató rácsodálkozhat az erdőborította hegylánc fenséges látványára is. Eredeti megoldás a meredek kert ilyen hasznosítása, az áhítat helyszínévé emelése. Előkép nélküli, a helyszín adottságaira tervezett az együttes – a kálváriáknak a többnyire tengelyes szimmetriát követő hagyományától is merőben különbözik, változatos építészeti alakítással és anyaghasználattal, az építész és szobrász példás együttműködésével valósult meg. Az üvegszobrok alkalmazása teszi egyedülállóvá a Mária-ösvényt, ahol Kertészfi Ágnes Ferenczy Noémi díjas üvegtervező iparművész anyagához illően nagyvonalúan, a figurativitásra, vallási előképekre alig utalva értelmezte feladatát.
A rendezvénytér lépcsős nézőtere mellett vezet fel a lépcső egy kis, fából ácsolt nyolcszögű pavilonhoz. Kereszt alakban átjárható nyílásain indulhat és távozik a látogató. Ez az információs kiindulópont, mintegy szimbolikus kapuja a sétaútnak, ahol a tervek szerint a stációkhoz készült vezetőt, kiadványokat veheti magához a zarándok.
Fűfúgás, sárgás dalmát mészkőlap burkolatú az ösvény, hasított, érdes felülete a praktikumon túl, szervesen, természetesen illeszkedik környezetébe, állandó kertészeti gondozást igényel. A stációk teraszain változatos az anyaghasználat: régi és új építőanyagok együttese szerepel: terméskő, bontott tégla, rusztikus hatású, fűrészelt homokkő, színezett betontégla, mészhomoktégla adja az építészeti keretet az egyes helyszíneknek, alkotja a síküveg-elemekből ragasztott kompozíciók foglalatát. Az üveg tiszta átlátszósága, a fény éltette formák ünnepi ragyogása a vallási történet realisztikus megjelenítése helyett, mint felcsillanó látomást, anyagának szépségét és a transzcendencia élményét nyújtja.
Az első megálló a település felé kiugró pihenőjére kő támfalát megszakító, kapuépítményen át léphetünk: terméskőből rakott pillérein - egy gótikus bejáratot is felidéző – a nyílást lezáró, egymás felé hajló, de nem összezáruló íves üveg elemek: a szeplőtelen fogantatást jelképezik. Gyengéd hajlásuk az anyaöl ölelő formája, amelybe a „hiányon,” a megszakításon át a végtelenség hatol. A több rétegben ragasztott üvegen csillag alakú kivágások, negatív formák akár kis „magvacskák”-nak a fény rabul ejtése a feladata, de az égi történésre utalásnak is eszköze. A faluból e stáció üvegíveinek felragyogása a legláthatóbb, hívogató elem. A felső szint utolsó állomásáról visszatekintve e kompozícióra, az erdős háttér elé rajzolódva két, egymás felé hajló figura (térdeplő angyal és a Szűz alázatos elfogadó mozdulata) is belelátható. Itt is, valamint az ösvény több megállójának redukált képi világa erős befogadói fantáziát és szellemi munkát igényel.
Az angyali üdvözlet az ösvény másik oldalán a hegyoldalba vájt, babszem alakú térség betontégla falazattal és burkolattal, ahol a határoló térfalív szimmetriatengelyében áll az emberléptékű üvegszobor –a síküveglap két oldalára ragasztott üvegrétegek adta vastagságból adódó zöldes reflexekkel. Hosszú ruhájú nőalak-sziluettjét ábrázolja, feje előtt ellibbenő drapéria foltjának együttese utal a témára.
A Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) stáció építménye vízszintes irányban széthúzott nyolcszög alaprajzú, fagyálló kerámia burkolattal. A szürkével fúgázott fehér mészhomok téglából épült támfala lakásbelsőre utal: ablak-szerű, félkör-záródású fülkéjében az üvegkompozíción két, egymással szembeforduló nőalak sziluettje – a téma ikonográfiájának megfelelő ábrázolása. Épp a választott anyaga, az üveg teszi lehetővé, hogy a különböző napszakokban látványa más-más mikroszépségét tárja fel.
Jézus születése, Betlehem – Kő és tégla vegyes falazatú alacsony ház tégla boltívei fölött a hódfarkú cserépfedésű tető dominál. Padlózata a somogysárdi Somssich család kastélya felújításakor történt bontásból származó SM monogramos padlástéglájából készült. A famunkák anyaga alföldi szálakác: kétoldalt a beépített padok, a hátfal előtt jászol szalmával. Fölötte ívelt nyílásban az üvegdombormű, a betlehemi csillaggal. Ragyogása, ahogy a fényt hozza a (az istálló derengését is felidéző) belsőbe a betlehemi misztériumra, a világ világosságának születésére utal. A falazott boltív fölött az erdősmecskei szanált temető egy IHS monogramos sírkőtöredéke, a bejáratnál ugyanonnan származó évszámos kő van beillesztve.
Jézus bemutatása a templomban – Ez a legtágasabb terű stáció, ahová lépcsősoron kapaszkodhatunk fel, ahogy a templomot is legtöbbször így közelíthetjük meg. Itt fordul vissza a magasabb rétegvonalon a sétány. Haránt irányban kétoldalt a padok helyével bővülő téglalap alakú terét 45 fokos kiosztásban négyzetes mosottkavicsos beton járólapok burkolják. Négy fehér vakolatú, vaskos, kerámia lábazatos betonhenger – utal a templom oszlopos homlokzatára. A támfal fölé magasodó részük között léc-rács a kúszónövények számára. Középen egyszerű, „antikolt” beton asztal-oltár. Felette az oszlopokra erősített üvegdombormű a legnehezebben megfejthető: átlós irányú rácsos felületébe íródó körökből egy arc sejthető.
Kánai menyegző – Kétszer megtört vonalú, befelé szűkülő körcikk alaprajzú tér, valamint a közép felé emelkedő betontégla támfalak vezetnek az ívelt kapuhoz, ahol a kinyíló üveg ajtószárnyakon tűnik fel Mára és fia alakja. Az építmény fölé pergola nyúlik, szabálytalan kőlap a járófelület. A jelenet tartozékaként tervezett 3-3 bőszájú, még hiányzó kerámia-edény formája sem akarja történetileg követni a bortároló edények formáját.
Keresztút: Mária a keresztnél – ívelt terméskő támfalon áll az üveglap, rajta a több réteggel körülrajzolt kereszt tövében lerogyó, imádkozó Mária megindító alakja. A jelenet előtt a bővülő tér két oldalán a támfalba simulnak a padok, a terméskő borítású járófelületbe a jelenet előtti négyzetes tér „szőnyegét” szabályos kockakövek alkotják. Novotny Béla itt is ötletesen jelöli a burkolat minőségével, színével a tér szakrális és privát zónáját.
Mária mennybevétele – kör alaprajzú stáció nagy lapokkal burkolt terének a hegyoldalba ékelődő felében van a vallási kompozíció, míg a másik térfelet harmadolja a belépő nyílás, két oldalán a padokkal. Esztergált, hegyes végű akácfa oszlopok „állják körül” Mária ravatalát, vagyis a beton oltárasztalt, amelyen három acélpálca emelte üveghullám érzékelteti a felemelkedést. Nincs testiség, illusztrálása a történetnek, csak egy fénycsík lebegése. Körülötte a cölöpök csúcsán geometrikusan stilizált, körformába írt szárnyas üvegangyalkák repesnek. Ők a kísérői és tanúi az eseménynek. Erős kontrasztot képeznek „alépítményük”, a fa oszlopok brutális valóságával. Korunk egyházművészetének érdekes példája az anyagának lehetőségeihez illeszkedő, minimalista szobrászi megoldás.
Ha nem is problémamentes minden stáció értelmezhetősége, mindenképp értékes és jelentős mű született a Mária-ösvény létrehozásával: egy korábban kihasználatlan terület, a kert magas szintű, változatos építészeti alakítású használhatóvá tételével, mind az üvegszobrászati alkotásokkal.