Mendöl Zsuzsanna honlapja
...
Füzesi Heierli Zsuzsanna és Rádóczy Bálint kiállítása
Pécs, Parti Galéria 2004.okt.16. – nov. 30.
Csupa dinamika, elevenség ma is - élete derekán - e filigrán keramikus asszony. Külső adottságai ellenére az agyaggal való bánásmódjában erő érződik. Schrammel Imre növendékeként jóllehet porcelán szakon végzett az Iparművészeti Főiskolán 1979-ben, de nem vonzották a hagyományos porcelán kisplasztika bravúros, édeskés világa, vagy a színes mázak csillogó, dekoratív lehetőségei. Méretes szobrok, tárgyak készítője lett, s pályája elején alkotott vázáin is anyagának rusztikus földszerűségét, samottos karakterét hangsúlyozta, azok matt szürkés-barnás-zöldes olykor vöröses színvilágával is. Ezt a „földhöz kötöttség” –et szolgálta a raku technika alkalmazása: ez a keleti (japán) eredetű eljárás a kerámia redukciós közegben történő utolsó felelületkezelési technikája. E technika szellemi, filozófiai hátterének megismerése egész pályájára kihatott. Füzesi amikor az agyaghoz nyúl, abban mindig valami föld-szerűt lát, fossziliát, a természeti világ nagy metamorfózisának eredményét. Az 1990-es években már nem a korongozás szabályosságával, hanem egyre inkább az élő természeti formák ihletésére alakította áramvonalas, plasztikába hajló edényeit, a „lélektartó-kat”, ezeket az olykor tömlőszerű, illetve madárszerű lényeket, egy mitoszi világ hangulatát fölidézőn. Az a körülmény, hogy Pécs volt többnyire működésének színtere, magától értetődővé tette, hogy murális vagy köztéri feladatokra szóló megbízásain a helyi Zsolnay Porcelángyár kiváló építési kerámiai anyagát, a pirogránitot használja. Készített dekoratív akusztikus falburkolatokat pécsi hangversenytermekbe, épületekre valamint díszkutat is. Részt vett a közeli Siklóson szervezett kerámia szimpózionokon, majd 1992-től annak vezetője lett. Oktatótevékenységet is folytat. Állandó résztvevője a Pécsett rendezett Országos Kerámia Biennáléknak, amelynek 1992-ben harmadik, 1996-ban első díjazottja lett, hogy csak néhányat említsünk a számos díj közül, amivel műveinek formai és gondolati gazdagságát, technikai igényességét ismerték el. A fent emlitettekből is következően természetes, hogy Füzesi az 1990? ben szerveződőtt „Terra” keramikuscsoport tagja. E „beszélő név” sajátosan ráillik és adekvát Füzesi munkáira, de mégsem az alkalmazott anyag azonossága révén állt össze a csoport, sokkal inkább egy állandó innovatív alkotói mentalítás, organikus szemlélet kapcsolja egybe e csoport tagjait.
Füzesi Zsuzsa félévszázados léte elszámoló hangulatú delelőjén (évfordulóján) éppen csak túl, nem retrospektív jellegű válogatást hozott, hanem új munkákat, amelyek új alkotói periódust jeleznek. Ezúttal is rusztikus felületű samottos agyagból dolgozott, az engobjaival (oxidokkal színezett agyagpép) elért földszinű tónusok, finom füstös elszíneződések most gyakran világos rózsaszín és törtfehér árnyalatokhoz, homokszínű formákhoz társulnak: áttört alakzatoknak kölcsönöznek természeti képződményekre emlékeztető karaktert. Egy-egy formai ötlet: a szalagokból építés, vagy egy doboz-szerű alapforma sokszorozásából, tükrözéseiből adódó halmazok és kapcsolódásaik nyomán furcsa ”elhagyott rovarvárak”-ként, felnagyított növényi termések-ként, vagy tengermélyi-, (de inkább a képzelet-) világ hírnökeiként ható szobrok születtek. Kis szabálytalanságaik, organikus jellegük, dűlő, elbillent állásuk elhagyatottságot, védtelenséget, maradvány-létet érzékeltet. Felnyílt felületek, héjak, tartályok, amiből elszállt az élet, de ott maradt létük dajkáló váza, formacsodája. Olykor talányos címadás fokozza a forma rejtélyét: „Mumonkan”. A „Zöld-vörös I-II”címűek rozsdás vas-szerű, zöldes penész-szerű felületével amorf, átlyuggatott rögök. Sok anyaghasználati és megmunkálási fogás járul hozzá a formák szépségéhez: mint például az „Időző” I-III. sorozat vagy a „Növekvény” apró lukacsos, szivacs-jellegű felülete. Csipkeszerűen áttört, szalgokból kapcsolódó, „S” alakban megcsavarodó „Paradicsomi állapot” című plasztika sajátosan „női” jellegű munka, a horgoló asszonyok kreativitásának és türelmének kerámiában történő megjelenése. A „Menyasszonyi csokor” vázszerű, holt fehér edény, elidegenítő, a tojástartók papirszerű anyagára is emlékeztető fehér (cukros) felülettel.
A földre helyezett, nyugtalan, harmonikaszerűen gyürt lemezek csillagalakzata, vagy cikk-cakk szalagok feltkunkorodó tömege, inkább tanulmány jellegű munkák, melyek vizuális lüktetése kapcsolódik a Galéria falán látható digitális fotók közvetítette „káprázat” mintákhoz. A csaknem méteres nagyságú, többnyire egy domináns szín (pink, kék, a lángok aranyos narancsvöröse ) uralta képeknek és a kiállítótérben lejátszható videófilmnek alkotója Rádóczy László grafikus, Füzesi Zsuzsanna fia. Közös tárlatuk Empiria: A tapasztalás vágya címmel és szokatlan meghívóval készült. A meghívó vizuális része meggyőzőbb, mint a kísérő, kitöltendő tesztlap-jellegű kérdésfelvetése, amely a jelen alkotóinak dilemmáira utal, illetve forrásmegjelölés nélkül valami buddhista- adoma félével ad a kérdésekre alternatív választ. A meghívó fotósorozata Füzesi Zsuzsát ábrázolja munka közben, szobrainak szabad kézi felrakását, a tapintó, formáló kezek főszerepével, majd a kerámia porozus felületének makró fotóját, amelyek Rádóczy videofilmjének körökből épülő strukturákként is szerepelnek. A felhős eget „tapogató” kezek, majd ezt követő Füzesi szobor-struktúrák minden szövegnél hatásosabban hangolnak rá a kiállító művészek szándékára és gondolatmenetére, aminek befejezését a nézőre hagyják: az üres képkockában megjelenő homokórákkal, a számítógép kommunikációban a várakozás illetve a letöltést jeleivel.
A digitális fotókkal valójában nem tudok mit kezdeni: csodálom a formagazdagságot, de számomra már színeiben is eléggé ipari, mesterséges, rideg. A videón vetített dinamikus képfolyam, a struktúrák sokaságával, aminek élménye számomra kimerítette „a képi részegség” állapotát: az anabólikus szerek vagy a kábítószer hatása alatti látomások világa lehet ilyen „agresszíven csodás és sodró”. Kétségtelen, hogy a fotók létrehozásához magasszintű számítógépes tudás is szükséges, új vizuális élményt nyújt, de vajon a média mint anyag és technika kezelésének hogyanjában megragadható-e a művész teljesítménye, egyénisége, látásmódja?
Füzesi Zsuzsanna kerámiái
Parti Galéria, Pécs
2010. szept. 23. – okt.23.
A Parti Galéria „Változások” című, évszakokhoz kapcsolódó kiállítás-sorozatában az őszt Kudor István tárlata indította. Többnyire termésekről készült finom ceruzarajz tanulmányait a falakon hagyva társult hozzá a szeptemberi napfordulón Hereli Füzesi Zsuzsanna kerámia kiállítása. A termet lezáró falat is még Kudor nagyméretű olajfestménye uralja: egy természetbe simuló, föld-víz közegébe áttűnő óriási arc, amelynek kékekkel kísért földszínei nagyszerű hangulati kíséretét adják Füzesi Zsuzsanna plasztikáinak.
Az engobos (oxidokkal színezett agyagpép), földszínű, nagyméretű samottplasztikái természeti képződménynek hatnak: vízmosta, finom iszapréteg belepte áttört építmények, bonyolult struktúrák, lecsupaszult vázak, furcsa élőlények hátrahagyott titokzatos burkolatai, a mélytengerek titokteli világának felszínre hozott leletei. Olykor szivacsos, horzskő-szerű felületmegmunkálásuk a feltalált „természetadta szépség”, amely mind Füzesi gazdag fantáziájának és végtelen türelmű építőkedvének találmányai. Vázjellegük, matt felületük puritánsága a díszeitől megfosztott, szerkezetére csupaszodó őszi világ filozófikus közvetítői. Egy-egy formai ötletből: a szalagokból építés, vagy egy doboz-szerű alapforma sokszorozásából, tükrözéseiből adódó halmazok és kapcsolódásaik nyomán furcsa elhagyott rovarvárakként ható méretes szobrok születtek. Kis szabálytalanságaik, organikus jellegük, dűlő, elbillent állásuk elhagyatottságot, védtelenséget, maradvány-létet érzékeltet. Felnyílt felületek, héjak, tartályok, amiből elszállt az élet, de ott maradt létük dajkáló váza, formacsodája.
Az egykori Schrammel Imre növendék hű maradt a mestere által is használt kétféle alapanyaghoz: a samottos agyaghoz és a porcelánhoz. Mindkét anyag magas hőfokon ég ki, de megmunkálhatóságban és hatásukban teljesen ellentétesek. A rendezés is szétválasztotta, szembesítette Füzesinek az organikus, rusztikusabb anyagú műveit a túlsó oldalon csoportosított, kisebb méretű, többnyire fehér színű porcelántárgyaitól. Sodort massza-szálakból, mint fonalakból horgolt, edényszerűen kapcsolt térbeli rácsszerkezetek ezek. Mázas fehér anyaguk eleganciájával sugarasan szerveződő formabozótjaikkal a „Semmi” tárolóedényei. Az anyag redukálásának, a határolás/átjárhatóság kettősségének a keleti filozófiák szellemi hátterével alakuló dísztárgy-szobrai. A meghívón olvasható Lao Ce: Tao te king/11 idézet (Karácsony Gábor fordításában) gondolatának plasztikai megfelelői Füzesi „porcelánfonalból” konstruált edényei: „végy agyagot vizeset/ formálgass edényeket/ edény mélyén ül a Semmi/ Semmiben a nem-semennyi.” Fraktálszerű növekményeinek szövevény-gubancait mégis rend szervezi. A porcelán tárgykészítésnek nagyon korszerű, mai világunk bonyolultságát idéző, egyedi formálását találta fel. A női lét – türelmes horgoló, csipkecsodáit megszilárdító, térbe teregető, időtállóbb anyagba rögzítése csak látszólag szilárdabb ez előképeknél, hiszen a porcelán is sérülékeny, törékeny.
A népi használati tárgyforma-emléknek, a szalmafonású tárolóedények öblös formájának a tojáshéjporcelánba, e légies anyagba történő átemelését és elanyagtalanítását a felület sűrű beszurkálásának áttöréseivel fokozta. E porelánedények formájának kis szabálytalanságai a mintázó kéz személyességét hordozzák, deformációik az alakulóban lévő forma bizonytalanságát és változékonyságát sugallják. A törékenység és tűnékeny szépség megtestesítői, anyaguk minimalizálása következtében szinte buborékként hatnak. E hangyaszorgalommal megépített porcelánedényekben leginkább a semmi matériájúnak vélt dolgok (a levegő, gondolat, szellem) lakozhatnak.
Füzesi Zsuzsa technikai-művészi fejlődésének itt bemutatott új állomása méltó és értékes hozzájárulás a kulturális főváros művészeti panorámájához, szélesebb körű, nemzetközi nyilvánosságot kapva jó hírvivője lehet a város és a régió kerámia-hagyományain (szimpóziumain) itt felvirágzott műfajnak.
2010.okt.11. Mendöl Zsuzsanna